Balatonberény

Balatonberény Somogy és Zala megyék határán, a Marcali-hát és a Balaton találkozásánál, a Kis-Balaton tőszomszédságában, a Zala folyó torkolatától néhány kilométerre fekszik. A Marcali-hát kialakulása a földtörténet pliocén időszakában indult, az ún. Pannon - beltó homokos-agyagos üledéket hagyott hátra. Erre települt egy vastag pleisztocénkori folyóvízi hordalékanyag (a források szerint az Ős-Duna egyik ága rakott itt le törmelékkúpokat).

A pleisztocén második felében a szárazzá váló hordalékkúp anyagát az erős szelek mozgatták, így észak-déli irányú buckasorozatok alakultak ki. A községtől keletre húzódó magaspartban a geológia iránt érdeklődők tengeri kagylós rétegsorokat láthatnak. A Bokros-hegy északi nyúlványa körül (Balatonberény és Balatonkeresztúr között) nagy számban találhatók különleges, agyagra rákövesedett, többmillió éves, legyezőformájú 2-8 cm nagyságú tengerikagyló-maradványok. A régebben Berényi-gerincnek is nevezett, Balatonberény és Balatonkeresztúr között kezdődő, a túlsó partról is jól látható hátság 33–35 kilométer hosszan húzódik dél felé Böhönye és Segesd vonaláig. Magassága nem nagyon haladja meg a kétszáz métert, legmagasabb pontja Marcali és Kéthely között a Baglas-hegy (254 méter).

A Marcali-hát alapja a pannon üledék és a felső-pliocén homok, a lösztakaró alól csak néhány helyen bukkan elő a homok- és agyagréteg. A természet erői persze napjainkban sem pihennek: a felszínt az eróziós és suvadásos hatások ma is formálják. Balatonberény közvetlen vízparti részeit – a többi déli parti településhez hasonlóan – a tótól „rabolta el” az ember. A Déli Vasút 1861-es átadása után 1862 tavaszára a hullámverés és jégtorlás a vasúti pályatest hosszabb szakaszán olyan tetemes károkat okozott, hogy már annak fennmaradását veszélyeztetette. Elengedhetetlenné vált tehát a vízszint szabályozása, s ezt a kérdést a Sió-zsilip 1863 októberi oldotta meg. Ezt követően vált végleg „szárazfölddé” a ma strandoknak, sétányoknak, üdülőknek és nyaralóknak helyet adó terület. Balatonberény területe a régészeti feltárások tanúsága szerint nagyjából 6.500 éve folyamatosan lakott. Már az újkőkor embere is megfordult e vidéken, de vannak leletek a bronzkorból is. A rómaiak nyomát is őrzi településünk: a Balaton medrében a híres régész, Rómer Flóris római kutat és téglákat talált, valamint a község más részeiről római sírok és pénzérmék kerültek elő. A népvándorlás egymást követő kultúráinak jelenlétét bizonyítják azok a temetők, melyekre szintén a község földjében bukkantak a kutatók. A 10. század legelején a Dunántúlt birtokba vevő magyar népesség szintén lakóhelyéül választja a Balaton-part eme termékeny és biztonságos részét. A település első okleveles említéseként sokáig a községet Bereyn néven feltüntető, 1082-ből, Szent László korából való iratot tekintették, ám erről kiderült, hogy hamisítvány. E feljegyzés tanúsága szerint az itt élők fő bevételi forrása már ekkor is a szőlőművelés volt. Egy 1121-ből származó oklevél Buren néven emlékezik meg a községről, majd az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben már a Fanch-Beren megjelölés szerepel, amely a falu akkori urára, a Gordovai Fanch családra utal. 1536-ban már a Fajsz-Berény néven jelenik meg a település egy adóösszeírásban.

A 17. századi krónikás feljegyzése szerint a község Zankó Miklós tulajdona, aki a Fanchok leányági leszármazottja volt. 1727-ben Berény a Hunyady család kezébe kerül, s a tulajdonosváltás komoly fellődést hoz a falu számára. A Hunyadyak építik újjá barokk stílusban a 14. századból származó templomot, s a 18. század első tudományos igényű földrajzi leírásában (notitia Hungariae Novae) Bél Mátyás már egy főleg szőlészetből és halászatból élő, virágzó településről tudósít. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben berényi katonák is részt vesznek, közülük tizenegyen hősi halált halnak. A kiegyezés után a gazdasági konjunktúra hatása nem kerüli el a falut: 1881-ben elkészül a Hunyady család úl kastélya, s az 1863-ban átadott Déli-vasútnak köszönhetően a 19. század végén országosan ismert fürdőhellyé válik a korabeli térképeken már Balaton-Berény néven jelölt település. (A 20. század első évtizedében a községben már négy szálloda üzemel, 250 kiadó szoba és 171 fürdőbódé található, s szebbnél szebb villák épülnek fel.) Az első és második világháborúban is harcolnak balatonberényi katonák, közülük sokan életüket adják hazájukért. Nevüket a falu emléktáblán örökítette meg, csakúgy, mint a holokauszt helyi áldozataiét. A második világháború után a község gyors fejlődése megakad, később önállóságát is elveszíti, amit csak 1989-ben sikerül visszanyernie. A helyiek azonban az elmúlt évszázadok tapasztalatai alapján megtanulták, hogy nincs reménytelen helyzet, s tudják: csak tehetségükön, szorgalmukon és összefogásukon múlik, hogy a 21. század történései egyszer majd arany betűkkel kerüljenek be Balatonberény krónikájába.
Forrás: wikipédia