Balatonakarattya

Balatonakarattya község Veszprém megyében, a Balatonalmádi járásban. Közvetlenül a Balaton partján helyezkedik el. Innen Balatonkeneséig a Balaton magaspartján jelentős tömegmozgások (suvadások) léptek, lépnek fel. A település középpontjában állt a 400 éves Rákóczi-szilfa, mely egykor (1950-ig) Zala és Somogy vármegyék határát jelölte a tavon halászóknak. A fa, melyhez egy helyi legenda szerint a névadó fejedelem is lovát kötötte (bár a valóságban soha nem járt itt), a 20. század második felében száradásnak indult, később kidőlt; ma emlékmű. Mellé kis szilfát ültetett 2015-ben a balatonakarattyai önkormányzat. Vele szemben található a balatonakarattyai Nagyboldogasszony templom, amelyet 2015-ben újítottak fel. A körforgalomnál található a vörös kőből készült Margit-vonal emlékmű a II. világháború itteni ádáz harcainak emlékére. Itt található az Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonal egyetlen alagútja amelyet a szakadó löszfal megtámasztására építettek. A Csittény oldalában bronzkori leletek kerültek elő, melyek az őskor óta kedvelt lakott helynek mutatják Csittényt. A település több pontján római időkből származó sírokat, leleteket találtak, melyek azt jelzik, hogy a honfoglalás előtt is már lakott volt ez a vidék. 1000 környékén a veszprémvölgyi apácáknak ajándékozták 7 másik településsel együtt. Az első világháború utáni adriai nyaralóterületek elvesztése után kezd népszerű lenni a Balaton, a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonal Balatonakarattya megállóhelyének 1909-es megnyitása után könnyebb lett a leutazás Budapestről a Balatonra, így az akkori módosabb budapesti középosztály 1928-as parcellázásokkal a Magyar Katolikus Tanulmányi Alap birtokából vásárolt földterületekből megalapította fürdőtelepülésnek Balatonakarattyát a római kori Terra Acaratia mellett. A Balaton keleti területén létrejött fürdőtelep kialakulása a balatoni fürdőkultúra 19. századi felvirágzásához kötődik, és szerepet játszott benne a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület is, mely a 20. század közepén megszűnt, majd 1989-ben újra megalakult. Akarattya puszta illetve telep a fellelhető források szerint a 19. század óta mindig Balatonkeneséhez tartozott. A telep népessége az 1910. évi népszámláláskor már 163 fő volt, ami Balatonkenese 1793 lakosának közel a tizedét jelentette. 2005-ben hozták létre a balatonakarattyai részönkormányzatot az üdülőtulajdonosok és a lakók nyomására, majd 2012. augusztus 5-én érvényes és eredményes népszavazást tartottak, melyen a szavazók nagy többsége a Balatonkeneséről való leválás mellett voksolt. A köztársasági elnök 13/2013. (I. 8.) KE. határozatával a 2014. évi önkormányzati választás napjával községgé nyilvánította Balatonakarattyát. Ennek következtében a részönkormányzat 2014-ben megszűnt, 2014.október 21-én megalakult az első képviselő testület, és elkezdte működését az önálló Balatonakarattya község. Áthalad rajta a 71-es főút, és a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonal vasútvonal itt éri el a Balatont. Megkerülni a 710-es főúton lehet. A település egyebek között arról híres, hogy Kodolányi János egyik háza állt itt, amely eleinte nyári lakként, majd állandó lakásként szolgált. Kodolányi jó néhány fontos művét itt írta, mint az Emese álma regény-ciklust, vagy az Én vagyok c. művet. Forrás: Wikipédia