Balatonfüred

Balatonfüred város Veszprém megyében, a Balatonfüredi járás székhelye. A település eredetileg Szent István király korától 1946-ig Zala vármegyéhez tartozott. „A Balaton északi partjának fővárosa”, a Balaton-part legrégebbi üdülőhelye. Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében Magyarország hatodik legnépszerűbb települése. Ismertségét a Balaton közelsége mellett elsősorban szénsavas forrásainak és mediterrán jellegű klímájának köszönheti. Jelentős vitorláskikötő. Területe három részből tevődik össze: a vasútvonal két oldalán húzódó őstelepülés, a gyógyforrások körül kialakult régi gyógyhely, valamint ennek két oldalához csatlakozóan a legújabb Füred üdülő/idegenforgalmi életét befogadó központok, szállók, kemping, üdülőtelep stb. térsége. Az egykori Balatonarács községet 1954-ben csatolták hozzá. Lankás dombok közt fekszik a Balaton északi partján. A városon halad át a 71-es főút, valamint a Budapestről Tapolcára vezető egyvágányú vasút is. A szomszédos községek Tihany, Aszófő, Balatonszőlős, Csopak, valamint az errefelé szokásos elnevezésű Öreg-hegy, továbbá a Tamás-, György- és Péter-hegyek határolják. A Füred név eredetileg a fürj madár nevének für, fűr alakjából származik és jelentése fürjes. A kezdetben a helyi savanyúvízforrásokra, majd magára a Balatonra települő fürdőkultúra és a településnek ebben betöltött kiemelkedő szerepe miatt a 19. századra a név átértelmeződött és fürdő értelmet kezdtek tulajdonítani neki. Ennek az átértelmezésnek eredménye lett aztán több mesterséges helynévadás, mint Biharfüred, Káptalanfüred, Lillafüred, Mátrafüred vagy Tátrafüred. Füred térségét már az ősember is lakta. Első ismert lakói a rómaiak voltak, emléküket számos kiásott épületrom és síremlék jelzi. Füred nevével írásos emlékként először 1211-ben találkozunk, a Tihanyi apátság egy birtokösszeírásában. Mai területén az Árpád-korban hét település állt, Füred és Arács mellett Kék, Magyaré, Papsoka, Siske. A város legrégebbi, a Kéki-patak partján épült, később elhagyott településrésze ma szőlőterület, maga a Kéki-forrás még működik. 1717-ben említik savanyúvizét, majd 1729-ben újra. 1722-ben vegyelemeztették és gyógyvízzé nyilvánították. Ez idő tájt már állt egy fa fürdőház, majd nemsokára egy kőház, kiadó szobákkal vendégek számára. Később kétemeletes új fürdőház is épült. A református hitközség tagjainak anyakönyvezése 1724-ben indult, a római katolikusoké 1800-ban, az izraelitáké pedig 1863-ban. Eötvös Károly az Utazás a Balaton körülben írja: „Öt házból állott valamikor Balatonfüred. A tihanyi barátok vendéglője, a szentgyörgyi Horváth-ház, a pápai Eszterházyak hajléka, a fürdőház és a kápolna. De ólak nagy számban lovak és kocsik számára.”[5] [...] „a Balatonnak ez volt egyetlen fürdőhelye [...] még nem volt Kenese, Almádi, Alsóörs, Fülöp, Badacsony, Balatonföldvár, Boglár, Fonyód.” A város az 1800-as években, a reformkor idején indult fejlődésnek. A vendégek szórakozását a nyári időben fából készült színház szolgálta. 1831-ben megépült a Balatonfüredi Színház, a Dunántúl első magyar nyelvű kőszínháza, melyet Kisfaludy Sándor alapított adományokból, apátsági és népi segítséggel. A színház létrehozásához, többek között, Kerkapoly István tapolcai főszolgabíró járult hozzá (ekkor Balatonfüred még a tapolcai járáshoz tartozott). Szentgyörgyi Horváth János rendezte 1825. július 26-án a füredi Horváth-házban az első Anna-bált lánya, Anna Krisztina tiszteletére. Az Anna-bál hagyománnyá vált, azóta minden évben megrendezik. Széchenyi István kezdeményezésére innen indult el 1846-ban az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy. Füreden hajógyár is létesült. A század első felében előbb találkozóhelye volt a Dunántúl nagy családjainak, majd, főként a kiegyezés utáni időszakban, kedvelt találkozóhelye lett a politikusoknak, művészeknek. „Sok jó barát, sok szép asszony, sok ifjúkori ismerős, sok országos férfi ott mulat egy csoportban. Hamvadó szív újra lángra lobban, száradt kedélyt vidámság harmatja felüdíti; múltnak emlékei, hazafi remények ott röpködnek a lelkek előtt, mint lepkék a virágos kertben. Húzza a cigány minden este, minden délben, minden hajnalon. A németet is össze lehet szidni, kegyetlenül. Abban is meg lehet állapodni, kik a legnagyobb hazafiak s kik az igaz költők. A pecsovicsokról is ki lehet sütni, mikor és mily áron vette meg őket a bécsi udvar." – Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül, Balatonfüred fejezet; 1900 Ekkor kezdődött a település nagyobb fellendülése, feltöltötték a tó partját, kialakították a sétányt, magánvillák épültek, megépült a kórház déli szárnya. Jókai Mór itteni villájában írta Az arany ember című híres regényét, melynek egy része a Balatonnál játszódik. Az épület ma múzeum, ahol láthatjuk az író bútorait, személyes tárgyait. 1884-ben itt alakult meg az első magyar vitorlásegyesület, a Stefánia Yacht Club. Balatonfüred, mint nagyközség 1891-ben 1788 magyar lakossal rendelkezett, a faluban földmíves és vincellérképezdével összekötött szeretetház működött. A szőlőültetvények nagy részét a filoxéra elpusztította. A második világháború után, az 1960-as években indult a város újabb fejlődési szakasza. 1966-ban itt tartották a XXVII. FICC (Nemzetközi Camping Caravanning Club) Rallyt, erre épült 4000 személyes kempingje. 1971-ben Füredet Magyarország első gyógy- és üdülőhelyi városává nyilvánították. Balatonfüred 1987 óta „A szőlő és a bor nemzetközi városa”. Forrás: Wikipédia