Zánka

Zánka község Veszprém megyében, a Balatonfüredi járásban.A Balaton északi partján, Balatonfüredtől délnyugatra, Balatonakali és Köveskál közt fekvő település.Közúton a 71-es főúton; vasúton a Székesfehérvár–Balatonfüred–Tapolca vonalon lehet eljutni hozzá. Zánka és környéke már az őskorban is lakott hely volt, amit a község határában talált újkőkori, késő rézkori és kora bronzkori leletek is bizonyítanak. Az ókorban a Balaton környéke Pannónia néven a rómaiak uralma alatt állt. A római birodalom idején Zánka is lakott hely volt, a református templomnál levő dombon e korból való leletek kerültek felszínre. Zánka Árpád-kori település. Nevét 1164-ben említette először oklevél Miske ispán fia, István végrendeletében. A honfoglalás után a Kál nemzetség szállásbirtoka volt. A 12. században már kőtemploma is volt, mely ma is áll. A templomot 1333–1335-ben a pápai tizedjegyzék említette először. Zánkát először az Atyusz nemzetségbeliek, majd a 13. század végétől a Gyulafi-Rátoldi családbeliek birtokolták. A 13–14. században a veszprémi káptalan birtoka volt, a 15. században a Gyulafi és a Rozgonyi családok voltak birtokosai. 1474-ben Mátyás király a Gyulafi családot erősítette meg birtokában. A török megszállás alatt a környék is sokat szenvedett: 1548-ban a törökök Zánkát is felégették, a falu az 1696-os adóösszeírásban már nem szerepelt, puszta lett. 1736-ban Diskay Ádám és Sebestyén Ádám német református telepesekkel telepítette újra Zánkát. A falu a 19. század elejére elmagyarosodott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a császári hadak kétszer is bevonultak ide, de csata a település közelében nem volt. 1909-ben épült meg a vasút, és az 1930-as évekre alakult ki a nyaralótelep, melynek házai közé lakóházak is épültek. 1910-ben 459 lakosa volt, melyből 457 magyar volt. Ebből 173 római katolikus, 161 református, 117 evangélikus volt. A 20. század elején Zala vármegye Balatonfüredi járásához tartozott. Forrás: Wikipédia