Fonyód

Fonyód város Somogy megyében, a Fonyódi járás központja. Népszerű üdülőhely és kikötőváros a Balaton déli partján. Hozzá tartozik Bélatelep és Fonyódliget is. A Balaton déli partján, a Nagy-Berek mellett fekszik.

A Sipos-hegyről és a Vár-hegyről gyönyörű panoráma nyílik a tóra. Évente több százezer ember hajózik át innen a túlsó partra. A kikötő bejáratánál kezdődik a Balatonban élő több mint 40 halfajtára horgászók szigete. Közigazgatásilag Fonyódliget, Bélatelep és Alsóbélatelep is Fonyód részét képezi. Utóbbi a város központjától mintegy két kilométerre, a Fonyódi-hegy nyugati lábánál fekszik, a Balaton partján. Hosszában húzódik a 7-es főút. Vasúti csomópont: itt ágazik ki a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalból (Déli Vasút) a Kaposvár–Fonyód-vasútvonal, ezenkívül saját kikötővel is rendelkezik.

Nevét a 'fon' igére vezetik vissza: királyi fonónépek lakták, akik gyékényt, fűzvesszőt, hálót fontak. Fonyód környékén az első embercsoport már 17–18 ezer évvel ezelőtt megjelent. A honfoglalás idején a Bő nemzetség birtokai közé tartozott. Feltételezik, hogy erős vára lehetett a Várhegyen, amelyet szőlőműveléssel, gyümölcstermesztéssel és állattartással foglalkozó lakosság látott el. Nevét először Szent László király összeírólevele említi a szentmártoni apátság birtokai között'Funoldi alakban.

1232-ben IX. Gergely pápa levele is megemlékezik róla, de Albeus mester esztergomi kanonok 1237–40. évi összeírásában nem fordult elő. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben Sconold, Fonold alakban jegyezték fel. Ekkor már plébániája is volt. Az 1536. évi adólajstromban Fonoldh alakban fordult elő. Az 1563: LV. törvénycikk szerint Fonyód várát, mely eredetileg a tóti Lengyel családé volt, Magyar Bálint tartotta hatalmában. Az ellenség kezére végleg 1575-ben, Magyar Bálint halála után került az erődítmény, ők azonban porig rombolták, a Lengyel-féle jószágokra pedig, az 1612. évi tanúvallomások szerint, a tihanyi kapitányok tették rá a kezüket. 1726-ban puszta és a Lengyel családé. 1733-ban Lengyel Miklós özvegyéé. A jelen számára csupán a hajdani várárok jelzi egykori kiterjedését. Az elnéptelenedett településen csak a 18. század közepén indult meg újból az élet. A 19. század első felében Lengyel Julianna, báró Pászthory Menyhértné birtokában találjuk. 1856-ban az Inkey családé volt, később a báró Wodianer család birtokába került. A szabadságharc idején még 108 ember (zsellérek, uradalmi halászok) lakta puszta volt.

Az 1840-es években készült egy kezdetleges kikötő, s a pusztát ezzel bekapcsolták a hajóforga­lomba. A lecsapolás, a halászat és a szőlőmű­ve­lés újabb családoknak jelentett megélhetést. A fonyódi pusz­ta évszázadokon át érintetlen lejtőin virágzó szőlőkultúra honosodott meg. Lendítőerő lett később a vasútépítés, mert annak megindulásától kezdve sok férfi dolgozott a Balaton déli partján az erdőirtásokon és a földmunkákon. A századfordulón indult meg Fonyód üdülőhellyé válása, ebben nagy érdeme volt dr. Szaplonczay Manó megyei tisztifőorvosnak, aki rávette Zichy Bélát, az erdővel borított hegy tulajdonosát, hogy birtokából egy területet parcellázzon fel a nyaralók számára. 1894-ben alakították meg a Balaton–Fonyódi Bélatelepet, s a századfordulóra előkelő villasor épült. A Kaposvár-Fonyód közötti vasútvonal 1896-os megnyitása pedig a megyeszékhelyről is megkönnyítette az ideutazást. Ettől kezdve gyors fejlődésnek indult a település, és egy új övezet, a Sándortelep kezdett kialakulni. E városrész dr. Berzsenyi Sándor orvosról kapta a nevét, aki tisztviselőket nyert meg telektulajdonosnak, s ők a bélatelepiekénél szerényebben, de a vízhez jóval közelebb építkeztek. Fonyód 1906-ban alakult önálló községgé.

A következő évtizedekben megélénkült a vendégforgalom, s egy-egy szezonban 4–5 ezren üdültek Fonyódon. 1928-ra elkészült a vasút mellett a műút, s a település ekkor vált önálló nagyközséggé, majd 1950 után járási székhely lett. 1957-ben kezdték meg a meleg víz utáni kutatást is, aminek eredményeként szénsavas vizet találtak, s ettől kezdve ismert ’Fonyódi’ néven az ásványvíz. A település 1982-ben ünnepelte fennállásának 900 éves évfordulóját, a városi rangot 1989-ben kapta meg. Fonyódon – többek között – bölcsőde, óvoda, általános iskola, gimnázium, szakképző iskola, ügyészség, bíróság, kulturális központ, könyvtár és múzeum is működik. 2013-tól Fonyód ismét járási székhely lett. Forrás: Wikipédia